Az emberiség története folyamán mindig is igyekezett alkalmazkodni az időjárási és természeti jelenségekhez, köztük azokhoz, amelyek különös veszélyt jelentenek. A villámlás régóta nagy fejtörést okoz a tudósoknak, és még csak most kezdik felfejteni a rejtélyes jelenség okait és működését.
Az akár több kilométeres utat bejáró elektromos kisülés elleni védelem legjobb módja a mai napig Benjamin Franklin 1749-es találmánya, az épületek tetejére felszerelt réz vagy alumínium rúd, vagyis a villámhárító, amely a legkisebb magához vonzott villám töltését a földbe vezeti.
Talán kevesebben tudják, hogy a villámhárító rúd nem várja meg, amíg a villám belecsap, hanem már előtte, kevesebb mint egy milliszekundummal korábban pozitív töltést küld a negatív töltésével közelítő villám irányába. Most nagy sebességű kamerákkal felszerelkezett brazil kutatóknak sikerült elkapni ezt a rövid pillanatot São José dos Campos városában.
A brazil Nemzeti Űrkutatási Intézet munkatársai a szerencsés pillanatban összesen 31 felfelé irányuló töltést észleltek a villámcsapásoktól kb. 137 méteres távolságól, másodpercenként 40 ezer képet rögzítő kamerájukkal. A kutatás eredményeit a Geophysical Research Letters nevű folyóiratban tették közzé.
Meglepetésükre azonban nemcsak a villámhárító rudak bocsátottak ki ilyen töltéseket, hanem egyes épületek sarkai és más magasan fekvő objektumok is.
Marcelo Saba, a kutatás vezetője elmondta: „Bárki, aki nyílt területen áll, hasonló, felfelé irányuló töltést képes kibocsátani a fejéből vagy a vállaiból, vagyis úgy is megsérülhet, ha a villám nem éri közvetlenül.”