A Kuiper-öv Quaoar nevű törpebolygóját legfeljebb a csillagászok ismerik. Azok sem régóta, hiszen 2002-ben fedezték fel a mindössze 1110 kilométer átmérőjű kősziklát. A napokban azért került a hírekbe, mert körülötte gyűrűre utaló jeleket észleltek olyan távolságra, ahol nem lehetne semmiféle gyűrű.
Hirdetés
A Naprendszer bolygóinak gyűrűi ott vannak, ahol a matematika szerint lenniük kell, de a Naptól hat és fél milliárd kilométerre keringő Quaoar gyűrűje a számítottnál jóval távolabb sejlik. Bruno Morgado csillagász, a Rio de Janeiró-i Szövetségi Egyetem kutatója szerint a felfedezés a bolygógyűrűkre vonatkozó szabályok újragondolására késztetheti a szakembereket – a tanulmány a Nature-ben jelent meg. (A Quaoar egy jeges test, körülbelül feleakkora, mint a Plútó.)
Bruno Morgado és munkatársai arra figyeltek fel, hogy a Quaoar keringése során megváltoztatta néhány távoli csillag fényét.
A kutatók a 2018 és 2020 közötti adatokat elemezték, amelyeket Namíbiában, Ausztráliában és Grenadában, valamint az űrből végzett megfigyelések során nyertek. Semmi jele nem volt annak, hogy Quaoarnak atmoszférája lenne, ám a megfigyelések során gyűrűt fedeztek fel körülötte. A Quaoar a harmadik apró égitest a Naprendszerben, amelynek gyűrűje van – a Chariklo aszteroida és a Haumea törpebolygó után. Még meglepőbb, hogy Bruno Morgado szerint a gyűrű nem ott van, ahol lennie kellene.
AJÁNLÓ
Mélyben fortyogó molekulák
A kutatók sem értenek egyet abban, hogy hol jelent meg az élet a Földön.
A Naprendszer többi objektuma körüli gyűrűk az úgynevezett Roche-határon belül vagy annak közelében helyezkednek el. A határon belül a gravitáció darabokra tépné a holdat, a sziklatörmelékből gyűrűt hozva létre. Azon kívül a kődarabok közötti gravitáció erősebb, mint a központi testé, a törmelék egy vagy több holddá egyesül. – Mindig úgy gondoltuk, hogy [a Roche-határ] egyszerű – mondja Bruno Morgado. Az egyik oldalán gyűrű képződik, a másik oldalán hold. És most kiderült, hogy ez a határ nem határ.
A Quaoar távoli gyűrűjére van néhány lehetséges magyarázat. Lehet, hogy a megfigyelők éppen a megfelelő pillanatban kapták el a gyűrűt, még mielőtt az holddá változna.
De ez a szerencsés időzítés valószínűtlennek tűnik. Talán a Quaoar ismert holdja, a Weywot vagy egy másik (még) láthatatlan hold tartja stabilan a gyűrűt. Vagy lehet, hogy a gyűrű részecskéi úgy ütköznek, hogy elkerülik az összetapadást és a holddá alakulást. David Jewitt, az UCLA bolygókutatója – az 1990-es években segített felfedezni az első objektumokat a Kuiper-övben – szerint egyelőre nem tudni, hogy a magyarázatok közül melyik a helyes, mert nincsenek elméleti előrejelzések az ilyen gyűrűkre.
Borítókép: Fotó - Reuters