Az összes biológiai organizmus, azaz minden növény és minden állat életritmusára bizonyíthatóan kihatnak a Nap–Föld–Hold keringési rendszerének gravitációs hatásai – állítja Cristiano de Mello Gallep, a Sao Paoló-i Campinas Egyetem munkatársa, illetve Daniel Robert, a Bristoli Egyetem kutatója. A témában megjelent tanulmányukról a Journal of Experimental Botany szakfolyóirat közölt cikket.
„A Nap és a Hold tömegvonzásának ár-apály energiája minden élő és holt anyagra hat a Földön. A periodikus oszcillációknak két ciklusuk van naponta, de az égitestek mozgása havi és éves szintű modulációval is jár. A Föld minden lényének a fejlődését befolyásolták ezek a hatások. A cikkben annak a bemutatására törekedtünk, hogy a gravitáció ár-apály energiájának hatása nemcsak hogy észlelhető és erőteljes, de mindig is befolyásolta ezen organizmusok életritmusának alakulását.”
– mondta Gallep a Phys.org hírportálnak hírportálnak.
Jó ez a kísérlet, csak kihagytátok a gravitációt
A tanulmány elkészítéséhez a szerzők először átvizsgálták a téma kiterjedt szakirodalmát, majd metaanalízist készítettek három, korábban publikált eset adatai alapján, amelyeknél nem sikerült a gravitáció hatását bizonyító okozati összefüggést feltárni. A kutatók elemezték (többek között)
- az egylábúak rendjébe tartozó élőlények úszási technikáját;
- a páncél nélküli rákféléket, amik 300 millió éve élnek a Földön;
- a korallok reprodukciós tevékenységét és erőfeszítéseit;
- a lumineszcencia növekedésmodulálását napraforgó-palántáknál.
A napraforgókkal a szerzők saját vizsgálatokat is végeztek, majd az eredményeiket egybevetették a szakirodalomból nyert adatokkal. Gallep szerint az adatok alapján feltételezhető, hogy egyes ritmikus hatások, például a fény vagy a meleg hiányában a gravitáció ereje is elégséges lehet az élőlények bizonyos ciklusainak működtetéséhez.
„Ez a bizonyíték megkérdőjelezi az érvényességét azoknak a most futó kísérleteknek, amikben számos környezeti tényezőt szabályoznak, de a gravitációs oszcillációt figyelmen kívül hagyják. Pedig ezek az oszcillációk továbbra is léteznek, és módosítják az élő szervezetek viselkedését.”
– mondta Gallep.
Luniszoláris ár-apály rákritmusban
A növények és állatok ritmikus biológiai folyamatai között sokat jól ismerünk, mivel rengeteget tanulmányoztuk őket. Ilyen például az emberi szervezet cirkadián ritmusa, ami a napfény intenzitásának függvényében gyorsítja fel vagy lassítja le az alvást segítő hormon, a melatonin termelését. Ez a ritmus akkor sem változik vagy szűnik meg, ha laborkörülmények között izolálják a természetes fényeket. Más környezeti tényezők továbbra is éreztetni fogják a hatásukat, noha ezeknek a hatása összehasonlíthatatlanul gyengébb lehet.
A tanulmány szerzői az árapályciklusok állandóságát tengerparti élőlények, például rákfélék viselkedési mintázatával próbálták igazolni, de ehhez el kellett távolítaniuk őket az élőhelyükről. Gallep szerint azért választották éppen a rákokat, mert az állatok apályhoz-dagályhoz igazodva változtatják meg a viselkedésüket, nagyjából 12,4 órás ciklusonként. Ezeket a ciklusokat a luniszoláris dinamika szabályozza, így még szabályozott laboratóriumi körülmények közt is éreztetik a hatásukat.
„A [viselkedési] minták napokon át megmaradnak, és mindig ahhoz a luniszoláris ár-apály időhöz igazodnak, amit a természetes élőhelyükön megszokhattak.”
– mondta Gallep.
Bár a Hold és a Nap együttes tömegvonzása alig az egymilliomoda a földi gravitációénak, ez nemcsak ahhoz elég, hogy előidézze az óceánok, folyók és tavak ár-apály jelenségét, hanem a tektonikus lemezeket is elmozdíthatja. A CERN által üzemeltetett, 27 kilométer kerületű részecskegyorsítónál, a Nagy Hadronütköztetőnél (LHC) is mindig számolni kell vele, hogy a gravitációs ingadozás hatására az ovális pálya függőlegesen elmozdul 1 millimétert. A tudósoknak a részecskegyorsító használatába ezt is bele kell kalkulálniuk.